Az extrém sportokkal a 90-es években ismerkedhetett meg a nagyözönség az Eurosport TV csatornán keresztül. Én mindig elbűvölve néztem a bátor fiatalok látványos produkcióit, és talán ennek az élménynek köszönhetően vettem kedvenc unokaöcsémnek 10. születésnapjára egy piros Roches görkorcsolyát.

Ennek már hat éve, és ő azóta is egyre nagyobb szenvedéllyel hódol ennek a sportnak barátaival együtt. Három évvel ezelőtt ez a lelkes kis társaság, a rangidős Ráduly Zalán vezetésével, saját erőből elkezdte kiépíti, szabadidős extrém sportklubját városunkban. Velük beszélgettem a klub megalakításának körülményeiről, és ennek a különleges, - külső szemlélő szemében gyakran hajmeresztőnek ítélt – sportnak a szeretetéről, és műveléséről.

Görkorcsolyás és gördeszkás társaimmal évek óta kerestünk egy olyan helyet ahol felállíthatjuk ugró elemeinket és biztonságban gyakorolhatunk sportolhatunk. Először a Profi áruház vezetőjének engedélyével az áruház parkolójában görizhettünk esténként, de folyamatosan kerestünk egy védett helyet ahol biztonságban vannak az ugró elemeink, és mi sem zavarjuk környezetünket. Több felől kaptunk ajánlatot, de egyikből sem lett semmi. Ekkor ajánlotta valaki, hogy keressük meg Pintér Miklóst, mert ő az új dolgok iránt is egy nyitott, segítőkész ember. Nagy örömünkre a „szárnya alá vett bennünket”, és felajánlotta, hogy az akkor elkészült még kihasználatlan hangárt használjuk átmenetileg sportolásra. Egyben létrehozta a Kultúrális-Turisztikai-Szabadidőszervező és Infokommunikációs KHT-t, melynek célja a tömegsport népszerűségének támogatása a városban, a fiatalok szabadidejének szervezett hasznos eltöltése érdekében. Ezzel együttműködésben létrehozta az Extrém Sportklubot is 2003 júliusában, és az ő szakemberei intézik a sportklub adminisztratív ügyeit is, ami szintén nagy segítséget jelent számunkra. Klubunknak 15 állandó aktív tagja van, de járnak hozzánk külsősök a városból, és a környező településekről is sportolni.

Az első tél csodálatos volt a zárt fedett hangárban, 50-60-an is összejöttünk egy nap, de miután eredeti céljának megfelelően hasznosítani tudta Pintér úr a hangárt, mi kikerültünk a szabadba, - a vámudvar hátsó udvarára -. Az egyezség így volt, ez természetes, és nekünk ez még így is nagy segítség, hiszen bérleti díj nélkül itt lehetünk hetente háromszor: kedd, csütörtök, szombat délután 6-9 óráig. Télen ritkán tudunk sportolni, mert csak száraz pályán lehet ezt csinálni. Ezért ha tudunk hétvégeken elmegyünk Budapestre, vagy Székesfehérvárra, mert csak ebben a két városban van fedett pálya. A tagok tagdíjat, a külsősök belépőt fizetnek, ebből az összegből próbáljuk az eszköztárunkat fejleszteni, és fenntartani.

Induláskor mindenki ami hasznosítható alapanyagot talált otthon azt elhozta és abból építettük együtt az első elemeket. Néhányat még előző években én építettem otthon, azokat is elhoztam ide. Nagyon sok ötletünk lenne, milyen új elemeket lehetne még készíteni, illetve a meglévőket hogyan lehetne továbbfejleszteni még erősebbé biztonságosabbá tenni, de nagyon drága minden alapanyag. Amikor a tagdíjból és belépődíjból, illetve némi családi és baráti segítséggel összejön egy kis pénz, akkor vásárolunk valamennyi fa és vas anyagot és akkor építünk, vagy felújítunk egy-egy elemet. Ezen a nyáron az egyik legnagyobb és legrégebbi elemnek a félcsőnek a felújítását, újraburkolását tervezzük. A szabadban az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve az elemek, és így még hamarabb tönkremennek sajnos. Mi is szeretnénk, ha lenne aki ebben, mármint az alapanyagok vásárlásában támogatna bennünket, én próbálkozok lobbyzni a klubunk, érdekében, de még eddig sikertelenül.

Minden sport veszélyes lehet ha nem megfelelően művelik. Mi is lépésről-lépésre tanultuk meg az alaptechnikákat, trükköket rengeteg gyakorlással, kitartással, és ezt fejlesztjük tovább minden alkalommal, amikor gyakorolunk. Közben esni is meg kell tanulni a balestek elkerülése érdekében, ez nagyon fontos, tehát amikor „gurulunk” egyet nem kell megijedni, mi tudjuk hogyan kell csinálni, hogy ne sérüljünk meg. Aki még nem esett ebben a sportban, az nem is tud még semmit, de azért nagyon oda kell figyelni mit csinálunk, mert ha egy pillanatra is elkalandozunk akkor könnyen rosszul eshetünk el, tehát a koncentráció is majdnem olyan fontos mint a technikai tudás.

Vannak alapvető trükkök, amiket meg kell tanulni az induláskor, utána ezeket fejlesztjük, bővítjük tovább, mindenki a kreativitásának ügyességének megfelelően. Ebben a sportban nincsenek előírt, szabályozott mozdulatok, a kreativitás, a mozgás szabadsága, a változatosság a lényege az egésznek, és mi pont ezért szeretjük. Olyan sokféle trükkvariáció van amit szinte képtelenség elsalyátítani, plusz még amit mi találunk ki hozzá, ettől izgalmas az egész számunkra oly nagyon, ezért nem lehet megunni.

A változatosságával teljes szabadságot nyújt, és teljesen kikapcsol bennünket amikor ezzel foglalkozunk. Feloldja a napi stresszt az iskola a munka után. Kellemesen fárasztó mozgás, és természetesen a fizikai állóképességünket is fejleszti. Egy-egy trükk szép kivitelezése sikerélményt nyújt számunkra, ami nagyon jó érzés. Ebben a sportban nincs edző aki megmondja mit tegyünk, nincsenek szabályok amik megszabják mozdulatainkat, ebben a sportban teljesen szabadok vagyunk. A versenyeken való részvétel is önkéntes, illetve meghívásos alapon működik.

Én már 8. éve gördeszkázok, Ábrahám János barátom is hasonlóan, vele gyakran résztveszünk versenyeken, bemutatókon, szerencsére igen szép eredménnyel. A versenyeken 1.5 perces általunk kitalált, és összeállított gyakorlatsort mutatunk be, azt értékelik a bírák. Már többször ott voltunk az Offline Sport Games 5-on, amire az ország 20 legjobb sportolóját hívják meg, illetve a sportág másik rangos eseményén, a Red Bull Local Hero Tour-on, ahol egyszer már én is kaptam helyi legjobb díjat. 2004-ben a Mountain Dew Summer X Tour-on az országos l. helyezést és a legjobb trükk díjat kaptam. Szakmagazinunkban, az Offline XtrMag-ben, már mindkettőnkkel volt interjú, és képek a bemutatóinkról. Én egy másik extrém sportot is művelek, rafftig, vagyis vadvízi evező túrákat vezetek Szlovéniában.

Nekünk már nem csak kikapcsolódást és szórakozást jelent ez a sport nekünk már életmódot is jelent, annyira az életünk részévé vált.

J.S.